Csütörtök este vége szakadt remete életemnek, Jim és Maja hazajöttek. Haza… Ide. Vissza. Vagy mi. Én szép renddel és egy csirke rizottóval vártam őket. Ők pedig rengeteg élménnyel, egy csokor virággal, egy csomag Mese keksszel, néhány magyar nyelvű újsággal és egy dvd-vel leptek meg. És természetesen a társaságukkal.

Bár első este elég fáradtak voltak, Jimmel így is majdnem kettőig beszélgettünk. Pénteken reggel Maja suliba ment, délben együtt mentünk érte, Emma kísért minket. (aki mellesleg minden félelmemmel ellentétben tesómék hazaérkezése után is ugyanúgy kitüntet szeretetével) Hazafelé beugrottunk a kisboltba, ami kisboltnak eléggé nagy, de mi így hívjuk. Itthon ebéd, csendespihenő, főzés, pakolászás, aztán délután elmentünk a Pets&Home-ba meg Tescoba. A Tesco semmi különös, de ez az állatbolt… Egyrészt végeláthatatlan mennyiségű állatfelszerelés és játék kapható, de még olyanok is, hogy adventi naptár kutyáknak, macskáknak, rágcsálóknak… Állat naptárak és üdvözlő lapok, állatorvos (az nem vásárolható meg, csak az is van a bolton belül) és rengeteg élő állat. Nem csak megvásárolható, hanem örökbe fogadható is. Engem a lógó fülű törpenyulak nyűgöztek le, meg egy örökbe fogadható kis állatka. Valami sivatagi egér volt, olyan színű, mint Archibald (fehér has, szürke hát fekete csíkkal), csak kicsit hosszúkásabb, egér szerű fej és kb 2cm-es farok. Marha viccesen nézett ki. Mivel nagyon későn végeztünk, este már nem jutott másra idő, hideget vacsiztunk, Maját ágyba dugtuk és megint jó sokáig beszélgettünk. Szombaton lovagolni készültünk, 11-re volt lebeszélve az időpont a lovardában. Fél 11-kor meg leesett a hó. Ami nagyon szép volt, nagyon örültünk neki (főleg persze Maja), viszont itt ez nem egy gyakori dolog. Ennek megfelelően nem csak nekünk, senki másnak nincs téli gumija. Itt ilyen nem létezik. Mint ahogy hókotró és útszóró só sem . Na jó. az van. 3 nappal a hó leesése után (ami egy időpontra esett a „2 nappal a hó elolvadása után”-nal) felszórták a kutyafuttató parkot. Az értelmét nem tudom. Viszont így nem indultunk útnak, inkább lemondtuk a lovaglást és Emmával indultunk egy hatalmas sétára a hegyen. Először el akartunk túrázni a Beache Headhez, de nem találtuk meg a helyes ösvényt, így a golfpálya mentén visszakanyarodtunk az óváros fölé és egy nagy hurokkal jöttünk vissza a házhoz. Gyönyörű volt a kilátás fentről és az idő is kegyes volt, mert a hóesés elállt és hamar szépen kisütött a nap.

Hideg sem volt (0 fok körül lehetett), így valóban élvezhető volt ez a hó-dolog. Olyannyira, hogy én, aki világ életemben utáltam a havat, délután a kutyaséta alkalmával Maját is magammal vittem és hóembert építettünk, hócsatáztunk és jó nagyot kergetőztünk. Persze a hóember (akit egy focikapuba építettünk) életének második percében Emma kilopta a répaorrot, de szerencsére idejében kimentettük a feketelyuk szájából és visszatapasztottuk a helyére. 

Mikor hazaérkeztünk, jó kis uzsonna fogadott minket, kakaó és vaníliás fánk. Igazi kisvárosi téli este volt. Csak a házban annyira hideg volt (van), hogy nem hittem benne, hogy megérjük a reggelt. Jim itthon sapkában, sálban és kesztyűben mászkált. Persze először csak a poén és egy fénykép kedvéért, de végül a sálat csak nem akaródzott levennie.

Szóba került, hogy beköltözünk a hűtőbe, mert ott milyen jó meleg van és hogy vajon mikor jelenik meg a házban az első hordótűz. Azért jókat röhögtünk a fagyhalál határán. A vasárnap eseménytelenül telt, Délelőtt plomido (Playmobil) party volt, aztán elugrottunk bevásárolni, majd a lányok kimentek a parkba, később pedig én is kimentem Emmával. Beszereztünk mi is egy labdavetőt. Mostmár átérzem a lényegét. Itt nem arról van szó, hogy az embernek ne kelljen lehajolnia a labdáért. Sokkal inkább arról a felemelő érzésről, hogy nem áztatja át a kutyanyál a kesztyűdet! Este sütöttünk-főztünk, mesét néztünk. Majának nagyon bejön a Shaun és mi is jókat szórakozunk rajta.

Nagyjából ennyi volt a négy csaj négy napja. Sok játék, sok nagy beszélgetés tesómmal és sok édes semmittevés.