Eddigi itt tartózkodásom két részre osztható. Az első néhány napban itt volt velem Szabi és Andi, illetve tesómék is 1 napot (ők csütörtökön hazautaztak egy hétre). Így ezek a napok úgy teltek, mintha „nyaralnék” valahol. Várost néztünk, vásárolgattunk- illetve inkább csak szájat tátottunk, kirándultunk.
Eastbourne egy tipikus angliai kisváros a tengerparton. Téglaépítésű sorházak zsebkendőnyi kertekkel, hatalmas sirályok, rengeteg park, sárga közvilágítás. Az ember már-már azt várja, hogy valamelyik házból kilépnek Harry Potter mostohaszülei egy dagadt kisgyereket terelgetve.
A városközpontban van egy hatalmas áruház, de igazából nem túl lenyűgöző. A kisebb boltok a környéken annál inkább, mert méretükben, kínálatukban és minőségükben is messze felülmúlják a körúti butikokat. Pár utcával arrébb pedig kezdődnek a szálloda sorok és a széles, pálmafás sétányok. Persze nem olyan verőfényes napsütés, azúrkék tenger, fehér homok-hangulat. Ez olyan hűvös, kavicsos tengerpart. De tengerpart.
Van egy móló-cucc, ami egész magas és hosszan benyúlik a víz fölé. Eastbourne Pier a neve. Van rajta étterem, kávézó, játékterem, ajándékbolt és gumicukor-árus. A legvégén pedig… Azt hiszem már sok fura dolgot láttam életemben, de ez… Szóval a móló legvégén egy horgászklub, ahol a tagok… Szóval Batmannak, Supermannak, Shreknek és hasonló figuráknak öltözve horgásznak, mászkálnak és röhögnek egymáson.
De az igazi szépség kicsit odébb, a város mellett kezdődik. Itt húzódik ugyanis a „Seven Sisters”-nek nevezett 7 szikla. Hatalmas fehér sziklafalak végig a part mentén. Már önmagában is csodálatos látvány, rajta állva pedig szédítő a magasság. De az egészet még megkoronázza Beache Head, az a hely, ahol a régi világító torony áll. Ezt látva olyan érzése támad az embernek, hogy Bradbury egy angliai kirándulásán itt telepedett le és írta meg a Ködkürtöt. Komolyan. Szerintem sok vers és festmény múzsája volt ez a torony a fehér sziklák tövében. Kicsit odébb le lehet menni a partra is. A talaj ott egészen furcsa, eleinte durva homok, aztán kavics, majd felbukkannak a fehér kövek némi hínárral benőve. De nem nagy kavicsokról van szó. Összefüggő fehér kő.
Gondolom rengeteg még a látnivaló a környéken, egyenlőre ennyi és a hosszú városi séták fértek bele.
