Párhuzamos univerzum

Friss topikok

  • faterzor: Nagyon várom a következőt! PUUUUUSSSSSSSSZ! (2011.02.28. 13:53) 2. fejezet: Munka
  • Dagályos Morrogh: - Hol vannak a szüleitek? A gyerekek mosolyogva felpillantottak. - Mindjárt itt lesznek. - Helyes.... (2011.02.16. 12:42) Rakétanyár
  • Mustela: Batman a mai napon gazdára talált! (2011.02.16. 01:10) Batman
  • orgonaerika: Szia Zita!Azt hiszem regisztráltam,és a gépelésem percenként eléri a kettő betű átlag sebességet.J... (2011.01.25. 10:41) Vándorünnep
  • Viba: és még mindig nincs bejegyzés!!!!!!! (2011.01.03. 15:11) 10 perc hóvihar, 10 óra szopás

Linkblog

HTML

Eastbourne „Itt fogok lakni?!” szemmel

2010.11.23. 23:26 | Mustela | 3 komment

Vasárnap hazautazott Andi és Csík. Ahogy álltam a pályaudvaron és láttam, ahogy beszállnak a vonatba, integettek, puszit dobtak, végül a vonat elindult, hirtelen rám szakadt a magány. Kitört belőlem a sírás és fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Addig a percig tényleg olyan volt minden, mint egy kirándulás. De akkor tudatosult bennem igazán, hogy én tényleg kijöttem Angliába, tényleg otthon hagytam mindent, mindenkit és most itt vagyok. Teljesen egyedül. Egyedül egy igen furcsa világban.Csak az a sirály nyújtott egy kis vígaszt, aki a peronon állt, folyamatosan nézelődött, méltatlankodott és nagyobb volt, mint egy vödör.

Vannak itt nagyon praktikus és nagyon különös dolgok. Az biztos, hogy nekem könnyebb eligazodnom itt magyarként, mint egy külföldinek Magyarországon. Pl. az úttestre 72-es betűmérettel föl van festve a zebráknál, hogy nézz jobbra. Persze ennek ellenére (ahol a gyengébbek kedvéért sem írták fel) még egy hét után is az úttestre lépés előtt elnézek balra, de majd megszokom.

Itt gyorsan ki is térnék arra, hogy egy hét elteltével is minden egyes autónál megijedek, hogy „Jézusom, hol hajt ez a marha!”, vagy hogy „Úristen, ezt az autót nem vezeti senki!”. Aztán hangulattól függően vagy röhögök egyet magamon, vagy teljesen elkeseredek, hogy mennyire hülye vagyok. A buszokon megnyugtatóan 1 db ajtó van, így az ember nem csinál problémát abból, hogy hol kell felszállni, hol lehet leszállni, a buszjegyet a pilótától lehet megvenni, így nem kell jegypénztárakat vagy jegy automatákat hajtani, esetleg attól tartani, hogy hogy magyarázod majd el a boxos ellenőrnek, hogy nem volt nyitva a jegypénztár. Továbbá a sofőr mellett a buszon ki vannak téve prospektusok a teljes buszhálózattal és menetrendekkel. Ugyanezen busztérképek minden nagyobb megállóban ott vannak, de ha ezenfelül valaki mégse értene valamit, a feltett kérdésekre készségesen és kedvesen válaszolnak. A boltokban a kiszolgáló személyzet szintén azt az érzést nyújtja, hogy ők tényleg értem dolgoznak. Egyik este elmentünk egy áruházba. Befelé menet a Csík besípolt a biztonsági kapunál. Megálltunk és hagytuk, hogy ránk törjön a kommandós osztag. De nem történt semmi. Vártunk, majd megint megsípoltattuk a kaput, de megint eredménytelenül. Végül odasétált egy tányérsapkás biztonsági őr, kedvesen mosolygott és megkérdezte, mi a probléma. Mondtuk, hogy mi még csak befelé mennénk. Kérdezte, van-e valami új nálunk. Csík kihúzott a zsebéből egy üveg Sprite-ot, amit még a Gatwicken vettünk, mire a csávó mosolygott, hogy biztos nem ez a gond, esetleg van-e olyan ruha, amit ma vettünk, vagy ilyesmi. Mondtuk, hogy nincs, erre ő annyit mondott, hogy hát akkor menjünk csak, kellemes vásárlást. Elképesztő. Ugyanezen boltban szabadkassza van. Összeszeded a motyót amit meg akarsz vásárolni, majd egy automata mellett te magad lehúzod a vonalkódokat, megnyomod a vásárlás vége gombot és kártyával kifizeted. Ennyi. És kisétálsz. Át az eladótéren. Egy másik boltban meg a bevásárlókocsi fogórúdjára (vagy mi a fene az, aminél fogva toljuk) clipboard van szerelve, amire föl lehet csíptetni a bevásárló listát.

Persze vannak kényelmetlen dolgok is. Visszakanyarodnék itt még egy pillanatra a közlekedéshez.  Elvileg itt ugye a bal oldalon közlekednek. Gyakorlatilag mindenhol. Ennek oka, hogy az úttest mindkét szélén parkolnak és így max 1 autónyi hely marad közlekedni. Buszöblök nincsenek. A buszmegállók fel vannak festve az úttestre és kb. 20 cm híján a terelővonalig érnek. Két sávos körforgalmak vannak, de tudják használni. És nem, nincs balkéz szabály. Itt is „jobbkéz” szabály van. De itt legalább van értelme is, mert ki is látsz arra, amerre nézned kell. Ami a házat illeti… Hoztam egy adaptert otthonról, ami kompatibilissé teszi az én dugaszaimat az itteni konnektorokkal. De nem használhatom, mivel nincs benne biztosíték. Csakúgy, mint a ház teljes hálózatában. Itt a dugaszokba teszik a biztosítékot. Persze megoldottuk, csakhát fura. És végül eloszlatnék egy tévhitet, miszerint Angliában nincs keverőcsap. Van. Ebben a házban a konyha és a fürdőkád is keverőcsapos, csak a két fürdőszoba mosdókagylói nem. Az már más kérdés, hogy a vízvezetékek a ház külső fala mentén futnak. Így egy csendes negyed órán keresztül max a hideget tudod keverni a hideggel, de aztán minden jóra fordul. Zuhanyozhatsz. Élheted az életed.

 A teljesen átlagos mindennapjaidat. Angliában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dagályos Morrogh 2010.11.25. 17:03:10

Amikor Scunthorpe-ban voltam, nekem is kutya volt a társam. A háztól, aminek a 10km körén belül csak 1 istálló volt 3 lóval, szóval nem lakott senki. Egy hatalmas mező húzódott az út túloldalán, zsombékos, puha fűvel, és -a kutya örömére- rengeteg nyúllal.

Esténként elindultunk kettesben, és magyaráztam hozzá magyarul...bár nem a nyelvvel volt gond, inkább hogy mpercekre marad meg mellettem, a sok nyusziszag nem hagyta nyugodtan. A szombék túlsó felén valami szénbánya vagy francsemtudja mi volt, de úgy nézett ki, mint egy meteorit kráterbe települt űrváros. Vot saját kisvasútja, önműködő mittudoménmik... és bár ronda volt mint a bűn és ontotta magából a 100m átmérőjő gőzt vagy füstöt, annyira érdekes látvány volt hogy leültem a peremén és bámultam. Aztán hazasétáltam és reméltem, hogy sikerül meggyőzni a kutyát, hogy otthon is izgalmas lesz. Persze ez kamu volt, de bevette. Szerencsémre. Közben meg esett az arcomra az eső, és bent várt 3 borzasztóan rossz gyerek, akikre vigyáznom kellett volna. Hálisten a kutya minden este adott hosszú alibit hogy ne kelljen bent lennem. Mert bent magányosabb voltam, mint kint ketetsben a kutyával.
Bocsánat ez a Te blogod :) Csak előjött. Anglia, kutya, magány kategóriában :P

Mustela 2010.11.25. 22:28:06

@Dagályos Morrogh:
Mindennemű bejegyzésnek, tanácsnak, hasonló élménynek vagy egyéb jellegű hozzászólásnak örülök. Úgyhogy mondjad csak, még, még, még! Amúgy a mólónál is gondoltam rád, neked is volt valami stéges vagy mólós történeted egyszer apályról és dagályról. Az hogy is volt? Mikor voltál ott először? Mikor dagály volt, ugye?

Dagályos Morrogh 2010.11.26. 07:33:20

@Mustela: Igen, és már most látszik profizmusom, mert az előző lélegzetelállító sztorit persze nem EZ alá a bejegyzés alá szántam :D

Szóval, amikor az uccsó 3 hónapomat Sommerset megyében. egy Williton nevű városkában töltöttem, az maga volt az álom. Nem csak mert a Nunny, akit váltottam hevesen rámhajtott :P hanem mert 3 hónap északi Scunthorpe-hoz képest ez a vidék és az emberek végre megadták amire Angliában vágytam, és ami miatt mai napig visszahúz NAGYON a szívem.

Willitontól alig 3 mérföldre volt a tenger és Watchet városka. Ez csak azért fontos, mert gyerek korom óta rajongom STColeridge-nak a Rege a vén tengerészről c. rézkarcos költeményéért, és döbbenésemre itt voltam a városkában, ahol a NAGY MŰ elkészült.

Szóval amikor lementem biciklivel, bármennyire is ronda itt a tenger (lényegében egy "piszkos öböl") azért sokat elbámészkodtam a hosszú kő-móló végén. A poén és meglepetés akkor ért, amikor pár nappal később visszatekertem és BAZZ valaki elvitte a tengert :D
Voltam már tengernél Horvátországban, Olaszországban, de hogy "A DAGÁLY" voltaképpen micsoda, az itt derült ki. Ugyanis sikoltva ugrottam le a bringáról a móló első méterénél mert azt láttam hogy kb 5-6m mélység tátong mellette, az alján homokos iszapon fekvő félredőlt hajókkal-csónakokkal. Mint látszik már akkor is jól viseltem a mélységet :D
Nem hittem el hogy ilyen van, hogy 100m-re "be lehet gyalogolni a tengerbe". Csodás dolog volt. Azóta hívnak Dagályosnak ;) Persze hazudtam...nő vagyok.
süti beállítások módosítása